Nagyon nem lehettek rendben a dolgok a levegőben múlt héten, amikor egy kisrepülőgép eddig tisztázatlan okokból Pogány mellett lezuhant és kigyulladt. Az abban ülő két férfi valószínűleg a létező legnagyobb szenvedések között lelte a halálát, amikor a gépben ülve elégett testük. Azt azonban senki sem gondolta volna, hogy a tragédia után a földön sem lesznek rendben a dolgok. Nagyon nem.
Nem a rendőrség és a katasztrófavédelem irigylésre semmi esetre sem méltó munkájáról írok, hiszen az, ahogy az lenni szokott, példaszerű volt. Mind a technikai munkálatokat, mind az emberek tájékoztatását illetően. Le a kalap előttük. Köszönjük nekik, s kívánjuk, tegyék magukat túl a lelki megpróbáltatásokon!
A végtelenül szomorú dolgok egyes blogszerzők (Újságírók? Nem!) fejében játszódtak le, s a billentyűzeteken keresztül „írásokban” (Cikkekben? Nem!) öltöttek testet.
A lánglovagok ugyanis még nem is végeztek a szerencsétlenül járt férfiak ki tudja milyen szörnyűséges állapotban lévő földi maradványainak összegyűjtésével, egyes szerzők fejében már megszületett egy végtelenül primitív, lehető legaljasabb gondolkodásmódra visszavezethető konspiráció.
Ezek az üldözési mániától szenvedő, végtelenül rosszindulatú és a gyász perceit, óráit sem tisztelő egyedek (Emberek? Bizonyos értelemben nem!) ugyanis rögtön megfejtették azt, amire a rendőrség, a katasztrófavédelem, a légi közlekedés szakembereinek és a repülési mérnökök tucatjainak minden bizonnyal hosszú hónapokra lesz szüksége.
Jelesül, hogy kiderítsék, végeredményben mi történt, hibázott-e valaki?
Szinte még lángolt a gép, amikor ezek a blogszerzők írásaikban azt sugalmazták, hogy a gép gazdái, építői miatt következhetett be a tragédia. Hogy a céggel, elődjével nincs is minden rendben.
Azon túl, hogy ilyen szerencsétlenségek akár egy madárraj, egy pilótát ért hirtelen szívroham, akár egy emberi hiba miatt is bekövetkezhetnek, ezek a szerzők mégis konspirációkat szövögettek, megfejtették a titkot, s még az objektíven tájékoztató médiumokba is bele-bele rúgtak azt bizonygatva, hogy ki mit írt le és mit nem…
Szomorú és szánalmas, hogy ezeknek az egyedeknek egy tragédia után órákkal az a legnagyobb problémájuk, mások miként dolgozzák fel a szerencsétlenséget, mások mit írnak, mások mit tesznek.
Szomorú és sajnálatos, hogy az etika legalapvetőbb szabályit sem tisztelik, megfeledkeznek emberként viselkedni egyesek ilyen szörnyűség apropóján.
Igazi tragédia ez…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése