Végy egy nagy adag cinizmust, kis érzéketlenséget, némi
ostobasággal, prosztósággal, gonoszsággal fűszerezve, egy leheletnyi üldözési
mániát, de mindezt megspékelheted mások lenézésével is. A végeredmény:
kiváltasz temérdek szenzációs rácsodálkozást, szánalommal vegyes
megbotránkozást, s ünnepelni fognak.
Több ezer éves történelme van a világban annak, miként lehet
mások nyomorából megélni, önmagunkat előtérbe helyezni, mások szenvedését
aprópénzre váltani anyagi vagy más vonatkozásban.
Elég a kétezer éve az oroszlánok közé dobott gladiátorok
szenvedésén szórakozókra vagy a két évszázaddal ezelőtt a cirkuszokban
torzszülötteken, szerecseneken ámuldozókra gondolni.
Az idők és a módszerek változnak, de a végeredmény ugyanaz:
érjük el, hogy az erre fogékonyak jót szórakozzanak mások nyomorán.
Pécsen a legújabban egy pár másodperces videó megtekintése után
adtak magukról meglehetősen mély, egyben szánalomra méltó jellemábrázolást.
Megdöbbentően egyszerű maga a történet.
A képsorok szerint egy feltehetően beteg, sérült ember a
maga irányította elektromos meghajtású ággyal igyekezett közlekedni a pécsi
belvárosban.
A videó készítője nem tudta magában tartani a látottakat és –
mint a kocsis, aki a lovak közé dobja a gyeplőt – telefonjáról gyorsan feltöltötte
a videót a közösségi oldalra. Két lehetőség van: vagy ő maga is a fent említett
receptet igyekezett tökéletesíteni, vagy nem volt annyi sütnivalója, mihez vezet
tette.
Így vagy úgy, de piszok rossz döntést hozott.
Másodpercek alatt megtalálta ugyanis a videó azokat, - például egy bukott kispályás politikus és baloldali blogok szerzői képében - akik
még nagyobb „fantáziát” láttak benne.
„Fantáziát” arra, miként tudják magukat előtérbe helyezni,
ismertebbé tenni vagy éppen, hogy próbára tehessék, mit tudnak kihozni még másokból
a videó mellé biggyesztett rövid „szellemes” kommentárokkal, Uram bocsá, még
nagyobb nyilvánosságot kapó őrült blogbejegyzésekkel.
Igazán sajnálatos, hogy most a csendes pécsi többség lelkében
e megjegyzések miatt szomorúság, elkeseredettség és egyben szégyenkezés honol.
Mert a többséget biztos vagyok benne, úgy nevelték a szülei,
hogy ne csodálkozzon rá tátott szájjal a nagyon más embertársaira sem, legyen
neki akár csonkolt vagy éppen csökevényes testrésze, legyen akár fekete vagy
éppen foltos a bőre, közlekedjen kerekesszékben vagy speciális ágyban.
Abban is bízok, hogy a jelenetet megosztók, s azokhoz
kommnentárokat fűzők közül az ismerten liberális érzelműek hozzákezdenek végre a
témába vágó, más emberek elfogadását erősítő, „érzékenyítő” kurzusaikhoz
mielőbb, a többieknek pedig azt üzenem, olcsón kaphatók kiváló minőségű tükrök
minden háztartási boltban.