Már nincs messze
az az idő szeretett városunkban, amikor az lesz a legnagyobb
probléma, ha valaki a sarki gyűjtőszigeten összekeveri a
szelektív hulladékokat. Kábé mintha csak a svájci Luzernben
élnénk, ahol egy elpöckölt cigicsikk is téma a lapokban.
Legalábbis a heti hírfelhozatal erre enged következtetni...
Újságot olvasni jó, főleg egy ilyen kis és szerethető városban,
mint Pécs. És főleg mostanában.
Mondom némi iróniával.
Az újságcikkek
egyik feladata, hogy közös problémáinkra világítsanak rá,
keressenek és találjanak megoldásokat azokra, szélesebb rétegek
is megismerjék azokat a folyamatokat, amik előrevihetik életünket.
Legalábbis a
laikus, egyszerű halandó olvasók eddig így gondolhatták Pécsen is.
Eddig!
Az utóbbi időben mintha elfogytak volna a problémák vagy legalábbis
nincsenek akkorák ebben a városban.
Ha hinni lehet a lapoknak...
Az elmúlt 10-20
napban komolyan úgy éreztem magam, mintha legalábbis Svájcban,
Luxemburgban vagy a Nyugat egy másik szuper fejlett országának egyik olyan városában
élnék, ahol nagyítóval kell keresni a megírni való problémát.
Mert milyen
problémáink is maradtak mára ezen cikkek alapján a sajtó azon része szerint,
amelynek mindig mindennel van valamilyen baja?
Vegyük sorra!
Most,
hogy a szocialista mutyizások közepette slendrián módon
elbarmolt Jókai téren folyik az újjáépítés uszkve 150
millióból, egy viccpárt (értsd kutyapárt) szerint a
legfontosabb mondanivaló, tennivaló és üzenet, hogy a beruházástól 50 méterre befessük a járdán
lévő, amúgy senkit sem zavaró, botlást nem okozó repedéseket 4
színre!
Van, nem is egy újságíró, riporter, aki ehhez
asszisztál is tollával, mikrofonjával és ontja erről a dologról a harmadik, negyedik hírt. Vérprofik.
Egy másik cikkben az a baj kerül terítékre, hogy egy kivitelőzést bemutató tábla szerint csak január végén ér véget a Jókai tér
felújítása, pedig ám a "pógármester szeptemberben még azt
ígérte", hogy december vége és január vége közötti időpontban
lesz kész a tér. Skandalum!!!
Ejha!
A cikk frissítésében kiderül, hogy
igazat mondott a polgármester. Ahogy a tábla is. Saját témáját sikerült
lenulláznia a szerzőnek ezzel.
Gratulálok.
De vannak még
hasonló "öles" problémák a városban, országban ám.
Az MSZP szerint
például az a legfontosabb ma, hogy a kitelepült angliai magyaroknak a 8-9
milliós Londonban legyen saját iskolájuk. Valahol, valamikor, még nem tudják hol és mikor, de kell, méghozzá a kormányzati pénzekből.
A szoci párt fiatalos
alosztálya - amúgy Societas (Tegye fel a kezét, aki hallott róluk!) éppen másfél éve tette fel először ezt a lemezt.
Ma –
kb. 500 nap elteltével - képzeljék, már ott tartanak, hogy elindítanak ezért
egy online petíciót. Értik, amit Ön, én megteszek most rögtön bármiről és FB-n jól megforgatva holnap reggelre lesz rajta 10.000 aláírás.
Sőt: ezt sajtótájékoztatón jelentik be.
Hű, azt a
hétszázát… Ezek ám a problémák!
Csináljunk egy kis Svájcot, hogy egy klasszikust
idézzek!!!
De ez még semmi.
Azon is lehet
csámcsogni, s ezt meg is teszik egyes cikkekben, ne legyenek kétségeink, most figyeljenek: hogy
manapság, amikor
talán 60 év után először méltó módon sikerül megemlékezni
az ’56-os szabadságharcról, végre valahára előtérbe kerülnek
a majdnem elfeledett Mecseki Láthatatlanok, nos akkor sikerül
kikérni és kiszámolni, mennyi pénzbe került az emlékév összes
programja Pécsen.
Értik? Nem? Nem baj, én sem.
És viccelődni is
lehet azon, hogy egy tank állt a Széchenyi téren.
Nagyon vicces, ugye?!
Mert az úgy látszik nehezen esik le, hogy, ezt a gépszörnyet valószínűsíthetően tízezrek nézték meg.
Hogy ennek segítségével - mert manapság ilyen szájbarágósan megy minden - gyerekek ezrei értesültek végre valahára a forradalom pécsi
eseményeiről, tudhatták meg, hogy pontosan egy ilyen tankot írtak
le a pécsi szabadságharcosok hatvan éve.
Lehet ebből is
problémát csinálni, értem én.
Csak minek? És kinek?
De vannak még
bajok messzebb is, például Budapesten, az RTL Klub Híradójának
szerkesztőségében. A fejekben. Ahol ilyen témákat benyelnek és kérnek, mint ez:
Nem először fordul
elő, hogy olyanokat vesz védelmébe a „kiegyensúlyozottan”
kötekedő híradó, akik
-
Évek óta
nem fizetnek belvárosi önkormányzati bérlakásaik után
-
Több millió
forint tartozást halmoztak fel a szolgáltatók felé
-
Vagy egészen
egyszerűen önkényes lakásfoglalók
És derogál nekik,
ha a bíróság megkéri őket, tessék már megszüntetni ezt az
állapotot és elfogadni, hogy az önkormányzat másutt keres nekik
otthont.
De gondok vannak még más területen is, bár már fáradok.
Például, ezt képzeljék el, az
adventi vásárral. Igen, jól hallották.
Ami a Napló jegyzetírója szerint keresi a
helyét ez a vásár, sőt marakodnak a szervezői és ezek a szervezők, képzeljék csak el, olyan oroszlánszívűek, hogy még csak nem is tolerálják, ha egy árus még a tavalyi
helypénzzel is lóg…
Ez a jegyzetíró szeretne végre egy igazi
adventet, ahol nincs marakodás, nincs helykeresés és némi
rugalmasság a helypénz kapcsán is belefér.
Az persze senkit
nem zavar, hogy az igazság, hogy az adventi vásár éppen hat éve
találta meg a helyét a Széchenyi téren, éppen hat éve nincs marakodás a szervezéssel és
éppen sokunk csettintését kiváltva ezzel, ez évtől már nagyon megelégelte végre a szervező, hogy a
végletekig felvizezett teákat, forralt borokat, olajban tocsogó
hulladékételt kínáló, extra profittal dolgozó árusok legyenek
már kedvesek leróni azt a pénzt, amiért elénk önthetik ezt a szemetet egy vagyonért karácsony apropóján.
Nem tudom, Önök
hogy vannak vele, de szerintem, ha valaki – Közép-Európából
akárhonnan érkezve - fellapozza az elmúlt hetek pécsi
sajtóhíreit, komolyan összeteheti a kezét, hogy itt mik is a
problémák.
Még talán irigyli
is ezeket a problémákat!