2018. szeptember 6., csütörtök

Faképnél hagyta Pécset az ellenzék



Nem tudom Önöknek feltűnt-e, de mintha az – egyébként romokban lévő – ellenzék sorra felzabálná azt a pár képviselőt is, aki Pécsről a Parlamentbe jutott. Sorra tűntek és tűnnek el ugyanis Pécsről azok a politikusok, akiknek éppen a helyiek képviselete lenne a feladatuk, de arra nagy ívben tesznek a politikai ranglétra magasabb fokainak elérése érdekében.

Még azok szerint is csapnivaló az ellenzék a magyar emberek közül, akik alig-alig politizálnak, szerintük ugyanis a döglődő ellenzék az oka annak, hogy az Orbán-kormány egymás után harmadszor is kétharmados többséget szerzett.

Pécsen azonban mintha még ennél is borúsabb lenne a kép.

Nem most kezdődött a pécsi ellenzék szétporladása, hiszen emlékezhetünk: egy évvel ezelőtt az akkori legerősebb ellenzéki párt, az MSZP még jelöltet sem tudott állítani, sőt, végül nem is talált pécsi jelöltet, akit elfogadhatónak tartott volna. Így lett a zengővárkonyi Mellár Tamás az emberük.

Őt az urnákhoz járuló belvárosi és mecsekoldali pécsiek többsége juttatta parlamentbe, azonban április 8-a óta szinte kizárólag az országos politikában mozog (valójában teng-leng érthetetlen közgazdasági, MNB-s megnyilatkozásokkal…), semmit nem törődik a pécsi problémákkal, a pécsiek igényeivel, nincs irodája, nem fellelhető. Gyakorlatilag eltűnt.

Pontosan ugyanúgy eltűnt, mint a volt helyi alpolgármester, alias „csokitolvaj” (copyright: Szili Katalin). Tóth Bertalan „pécsi” képviselő eddig csak frakcióvezetőként távolodott el Pécsről olyan elánnal, hogy évek óta nem jelent meg a pécsiek előtt, de azóta megcsinálta a tutit: a 10 százalékos MSZP első embere is lett. Beszédes, hogy a Toller-éra legbefolyásosabb politikusa, Juhász István a minap azt írta ki Facebook-oldalára erről, hogy „egy újabb állomás az MSZP egyre meredekebb lejtőjén”.

A képlet egyszerű mindkét figuránál.

Tóth bukott pécsi politikus, aki abban látja karrierjét, hogy a kommunista utódpártot megőrizze a klinikai halál állapotában valamilyen csoda folytán.

Mellár pedig 135 millió forintért mutatott hátat függetlenségének és a pécsieknek. Ennyit kapott ugyanis az a baloldali frakció, amely miatt porrá zúzta elveit, s amiért mégsem „lesz függetlenként a parlament lelkiismerete” – ahogy azt korábban ígérte szavazóinak és mindenkinek.

A legújabb távozó a porondról a szintén ellenzéki, szintén pécsi országgyűlési képviselő: Keresztes László Lóránt, aki mindkettejükkel vitában, perben és haragban áll. Tóth szerinte Pécs tönkretételének oszlopos tagja és az MSZP a NER része, Mellárról pedig úgy vélekedik, nem vita tárgya, hogy hová tartozik, természetesen Tóthhoz, logikusan levezetve egy olyan brancshoz, ami a NER része, s akikkel soha nem működne együtt.

Ő most éppen azért nem Pécsért és a pécsiekért dolgozik, mert azon mesterkedik, miként tudja életben tartani az ellenzékhez hasonlóan szintén romokban lévő, elnöki lemondáson és belső háborúkon túleső pártját. S miként tudna szövetkezni a kettészakadt Jobbik megmaradt (korábbi önmagát szembeköpő) részével, hogy az a bizonyos pecsenye esetleg még 2022 után is sülhessen számára, meg a többi botcsinálta ellenzéki számára.

A mutatott teljesítmény mellett az a még szomorúbb, hogy ezek a szerencsétlenek, ezek a „tüke pécsiek” válogatják majd össze azt az „álomcsapatot”, amely szerintük alkalmasabb lesz majd Pécs irányítására, mint a jelenlegi városvezetés.

Megmosolyogtató, szomorú, így egyszerre.

Mellár Tamással azért egyet tudunk érteni; néhány évvel ezelőtt a politikának hátat fordítva (sic!) azt mondta:

„További jó dagonyázást kívánok!”

2018. augusztus 23., csütörtök

Pécsi sikerrecept mások nyomorának aprópénzre váltásához


Végy egy nagy adag cinizmust, kis érzéketlenséget, némi ostobasággal, prosztósággal, gonoszsággal fűszerezve, egy leheletnyi üldözési mániát, de mindezt megspékelheted mások lenézésével is. A végeredmény: kiváltasz temérdek szenzációs rácsodálkozást, szánalommal vegyes megbotránkozást, s ünnepelni fognak.

Több ezer éves történelme van a világban annak, miként lehet mások nyomorából megélni, önmagunkat előtérbe helyezni, mások szenvedését aprópénzre váltani anyagi vagy más vonatkozásban.

Elég a kétezer éve az oroszlánok közé dobott gladiátorok szenvedésén szórakozókra vagy a két évszázaddal ezelőtt a cirkuszokban torzszülötteken, szerecseneken ámuldozókra gondolni.

Az idők és a módszerek változnak, de a végeredmény ugyanaz: érjük el, hogy az erre fogékonyak jót szórakozzanak mások nyomorán.

Pécsen a legújabban egy pár másodperces videó megtekintése után adtak magukról meglehetősen mély, egyben szánalomra méltó jellemábrázolást.

Megdöbbentően egyszerű maga a történet.

A képsorok szerint egy feltehetően beteg, sérült ember a maga irányította elektromos meghajtású ággyal igyekezett közlekedni a pécsi belvárosban.

A videó készítője nem tudta magában tartani a látottakat és – mint a kocsis, aki a lovak közé dobja a gyeplőt – telefonjáról gyorsan feltöltötte a videót a közösségi oldalra. Két lehetőség van: vagy ő maga is a fent említett receptet igyekezett tökéletesíteni, vagy nem volt annyi sütnivalója, mihez vezet tette.

Így vagy úgy, de piszok rossz döntést hozott.

Másodpercek alatt megtalálta ugyanis a videó azokat, - például egy bukott kispályás politikus és baloldali blogok szerzői képében - akik még nagyobb „fantáziát” láttak benne.

„Fantáziát” arra, miként tudják magukat előtérbe helyezni, ismertebbé tenni vagy éppen, hogy próbára tehessék, mit tudnak kihozni még másokból a videó mellé biggyesztett rövid „szellemes” kommentárokkal, Uram bocsá, még nagyobb nyilvánosságot kapó őrült blogbejegyzésekkel.

Igazán sajnálatos, hogy most a csendes pécsi többség lelkében e megjegyzések miatt szomorúság, elkeseredettség és egyben szégyenkezés honol.

Mert a többséget biztos vagyok benne, úgy nevelték a szülei, hogy ne csodálkozzon rá tátott szájjal a nagyon más embertársaira sem, legyen neki akár csonkolt vagy éppen csökevényes testrésze, legyen akár fekete vagy éppen foltos a bőre, közlekedjen kerekesszékben vagy speciális ágyban.

Abban is bízok, hogy a jelenetet megosztók, s azokhoz kommnentárokat fűzők közül az ismerten liberális érzelműek hozzákezdenek végre a témába vágó, más emberek elfogadását erősítő, „érzékenyítő” kurzusaikhoz mielőbb, a többieknek pedig azt üzenem, olcsón kaphatók kiváló minőségű tükrök minden háztartási boltban.

2018. június 29., péntek

Szeretem a focit, szeretem a PMFC-t

„Nem, nem úgy, mint a levitézlett Gálvölgyi János az ergya Heti Hetesben, hanem tényleg. 1986 óta és azelőtt is szerettem. Emlékszem még Esterházyra, Détárira, Nyilasira. És emlékszem 2016-ra, az Eb-re. Szóval szeretem. Játszottam begipszelt törött kézzel, begipszelt törött lábbal, szétment ízülettel begyógyszerezve, vagy orvosok által is megtiltva, súlyos hasüregi sérüléssel – igen, baromság, hülyeség és ostobaság. De a szenvedély ilyen – tudják ezt a dohányosok és a szerelmesek. No meg a futballrajongók.

2018. június 7., csütörtök

Ez az igazi tragédia…


Nagyon nem lehettek rendben a dolgok a levegőben múlt héten, amikor egy kisrepülőgép eddig tisztázatlan okokból Pogány mellett lezuhant és kigyulladt. Az abban ülő két férfi valószínűleg a létező legnagyobb szenvedések között lelte a halálát, amikor a gépben ülve elégett testük. Azt azonban senki sem gondolta volna, hogy a tragédia után a földön sem lesznek rendben a dolgok. Nagyon nem.

2018. április 19., csütörtök

Mellár kiverte a biztosítékot sajátjainál is

A közösségi oldalakon forrongó indulatokat váltott ki az emberekből Mellár Tamás minap tett megjegyzése. A baloldali  TOTÁLISAN FÜGGETLEN  jelölt olyannyira elragadtatta magát, hogy kijelentette: a munkanélküliek, szegények a Fideszre szavaztak, azok pedig, akik dolgoznak, termelnek, adót fizetnek, a kormányváltásra. Erre mondják azt, jóvanakkójóvan.


2018. április 10., kedd

A „vidéki, tudatlan bunkókról”


Megértem, hogy nem könnyű most. Az ellenzéki politikusok, véleményformálók a saját kis buborékjukban, fórumaikon, társaságukban tényleg annyira, de annyira kormányváltó hangulatot érzékeltek – igaz, csak egymással beszéltek.

2018. március 29., csütörtök

Ez a Mellár-jelenség!

Mellár Tamásról a legutóbbi hetekig csak azt gondoltam, hogy alkalmatlan pécsi országgyűlési képviselő-jelöltnek. Azon túl, hogy nem ismeri majdan általa képviselt városát, abszolút nincs tisztában a helyi problémákkal sem.