2018. február 17., szombat

Hazugságok hálójában

Csodákat láthatunk, ahogy közeleg a választás napja.
Több elemző felvetette már, az ellenzék olyan reménytelen helyzetben van, hogy a sajtója tartja már csak lélegeztetőgépen, és mindent meg is tesz érte. Ha kell, félinformációkkal, csúsztatásokkal, vagy éppen nettó hazugságokkal. Nemrég olvashattuk, hogy az egészségügyi dolgozók nem kaptak béremelést, azt harsogta az egyik hírportál szalagcíme, hogy hazudott a miniszter. Azután kiderült, régebbi bérpapírokat mutogattak, nem újakat. Máskor azt olvashattuk, patkányok rohangálnak az egyik fővárosi műtőben, ez sem volt igaz, de sebaj. Persze nem kell ehhez Budapestre utazni, van nekünk is ilyen sajtótermékünk. Az egyik arról írt, 2016 óta semmi nem történt az Árpád fejedelem iskola felújítása kapcsán, és a legalapvetőbb újságírói alapelvet sem vették figyelembe, mondjuk azt, hogy utánanézzenek az ügynek. Ha megtették volna, láthatták volna: az EU-s közbeszerzési portálon már megjelent a felhívás erre az iskolára, jó ideje olvasható – azaz nem ígéretről, hitegetésről van szó, pusztán arról, hogy a közbeszerzéseknek bizony szabott ideje van. Egy másik cikkben meg azzal próbálják hergelni a pécsieket, hogy a kormányzati segítség miatt elzálogosították a Kodály Központot. Vegyünk egy nagy levegőt és vegyük elő a józan eszünket is. Lett volna bármely bank, amelyik elfogadta volna fedezetként egy hitelhez a Kodályt Központot? Nem lett volna. A kormány elfogadta, sőt hatalmas összegekkel támogatja is a fenntartását. Ha pedig Pécs nem tudná visszaadni a támogatást (vissza tudja, de a gondolatkísérlet miatt tegyük fel), akkor mi lesz? Nagy helikopterekkel elviszik Pécsről a Kodályt? Bezárják rozsdás lakatokkal? Kínai bálásbutik lesz belőle? Dehogyis. Most is közösségi tulajdonban van, akkor is abban maradna, és működne tovább. De van egy másik portál is, amely saját bevallása szerint is pletykákról ír. Így jelent meg, hogy szeméttelepen van egy neves szobrász pécsi alkotása, azután kiderült, hogy nem igaz. Megjelent, hogy egy Pécs-közeli város háziorvosi ügyelet nélkül maradhat, ezt a „hírt” az ottani polgármester a közösségi oldalán cáfolta, nyugtatva a helyieket. Megjelent, hogy német autóipari cég beruházását jelentik be Pécsett, itt is „minden” stimmelt, csak a cég dán és élelmiszerbiztonsággal foglalkozik. Folytassuk? Most már odáig jutunk, hogy az jelenik meg, a városnak nincs pénze kiküldeni az aktuális adócsekkeket. Persze ez sem igaz, de nem baj, mert a lap szerint ez „pletyka”. Ha meg eddig nem pletykálták Pécsett, hát most majd fogják. Nem tudni, ebben a sorozatban mire számíthatunk, izgalommal várjuk az ufóészleléses híreket, azt, hogy ellopták a városháza tornyát, vagy hogy lebontják a székesegyházat. Ami különösen pikánssá teszi az egészet, az az, hogy ugyanezen személyek rendszeresen arról elmélkednek, Magyarországon diktatúra van és veszélyben a sajtószabadság. Közben meg azt írnak, amit akarnak, és ebben nem zavarják őket olyan apróságok sem, mint a tények és a valóság.

2018. február 10., szombat

„Bezzeg munkahelyek nincsenek!”

„Bezzeg munkahelyek nincsenek!” - éveken keresztül ez volt a mindent vivő érv, ha olyan valami épült Pécsett, amely „csak” a városlakók mindennapi életét segítette, szépítette, legyen szó egy új parkról, egy játszótérről vagy éppen az állatkertről.

2018. január 22., hétfő

Mikor két NAGY Ferenc találkozik a hazugságban


Akkora a diktatúra, hogy bármelyik balliberális OJJEKTÍV blog legyárthatja a saját marhaságait, mert totálisan el vannak nyomva. 

Nincs ma ellenzéki sajtó – rebegik elhaló hangon a megfélemlített balliberális világ ultragiga független blogvezérei és sokszor Brüsszelig futnak a megmondóemberek még Pécsről is.
Így hát nincs mit tenni, diktatúra van, nekik csak a 444.hu, az Index.hu – plusz a sallangjai –, a HVG, a Magyar Narancs, a HírTV, az ATV, az RTL Klub, a Népszava, az Élet és Irodalom, az Átlátszó jut... sőt Pécsen meg még két kiváló bloggal örvendeztetik meg a népet.

Szóval annyira aggódnak a demokráciájukért – ami náluk nem más, mint a liberalista diktatúra –, hogy telibe tojnak mindenre – leginkább arra, hogy egy ellenzéki sajtóterméktől elvártan legalább valamilyen normális kritikát tudjanak összekaparni. Helyette inkább zseniális baromságokkal árasztják el a netet.

Ilyen remeklés volt az, hogy patkány és róka szaladgál egy pesti műtőben/kórházban, az senkit nem érdekelt az állítólag legalább 190-es IQ-val bíró zsenik között, hogy az egész oltári ultranagy képtelenség.

El lehet képzelni a szituációt, amikor két orvos beszélget a műtét közben az éppen futkározó patkányról:

– Nézd mán, ott egy patkány! – mondja Gábor, az altatóorvos, és megszívja a fogát.
– Ja, pont nem érdekel – reagál Róbert, a szívspecialista, aki még köp is egyet, csak úgy a flaszterra.
– Figyu, írok mán valamelyik baloldali blognak, hogy mekkora sztorim van – reagál Gábor.
– Jól van, engem pont nem izgat. Fotót csináltál?
– Nem, de mindegy, majd valamit kamuzunk.

Hát így megy ez.

Mondjuk, csak a véletlen játéka lehet az is, hogy ugyanekkora kamu volt a pécsi melegvizes kórházi sztori is, amikor véletlenül nem is most, nem is úgy, nem is akkor, nem is férfival történt meg az eset, mint ahogy azt a blog kiváló szerzői állították. No, de sebaj, hiszen kapóra jön a széteső ellenzéknek, hogy az egészségügyet üssék a pártkatonáik – vagy valakik –, csak hát Pécsen annyira nem ment ez...

De az egyik zseniális pécsi blog azt is terjesztette, hogy megkezdődött a pécsi vagyon kiárusítása a déli ipari parkkal. A rendkívül pontos értesüléssel csak az volt a baj, hogy 1. nem városi, hanem külföldi kézben van a déli ipari park; 2. éppen ezért veszi meg az állam, hogy a köz vagyonát képezze. Lényegtelen apróság.

És itt a legfrissebb: a totális politikai antitalentum Nagy Ferenc, a hős Sir Robin, vagyis a lelépő MSZP-s Szakács László helyén induló DK-s politikus bekamuzza, hogy akadályozták az ételosztásukat – majd ezt sikerül úgy lehozni a balliberális médiában, hogy „a pécsi városvezetés inkább éhezteti a város szegényeit, mintsem engedje, hogy az ellenzék osszon nekik ételt”.



Nosza neki, ezt a baromságot aztán átveszi a független OJJEKTÍV sajtó – blogvilág –, hogy jót fröcsögjenek a városon, aztán Nagy Ferenc ultrasunyin bevallja, hogy hát ők voltak a bénák, és baromira nem hibázott senki – sőt még meg is védi a várost. Ja, nem számít, hogy nem is kértek engedélyt és összevissza beszélnek.

Működik a diktatúra keményen. Szegény Nagy Ferenc legalább volt annyira bátor, hogy bevallja a töketlenséget, de a nagyon-nagyon-nagyon OJJEKTÍV elnyomott sajtóhoz mindez már nem ért el.
Biztos megtiltották nekik.

Az egészről meg a diplomáját mai napig kereső - ma már DK fővezér - Gyurcsány Ferenc jut eszembe: "Hazudtunk reggel, éjjel meg este..."

Ilyen az, amikor két NAGY Ferenc találkozik.

2018. január 17., szerda

Az MSZP-nek már egy ex-fideszes is jó

Ha 2006. április 24-én, a választás másnapján valaki azt mondja, hogy egy bő évtized múlva az MSZP nemhogy nem nyer egyéni körzetet Baranyában, de nem is indít saját jelöltet, azt valószínűleg egy zárt helyre szállítják, egy árnyas szobába, hogy megvizsgálják az elmeállapotát. Akkor ugyanis a szocialisták a 7 körzetből hatot nyertek meg, csak a mohácsit hozta el a Fidesz.

2018-ra meg eljutottunk oda, hogy a mostani 4 körzetből kettőben az MSZP helyett a DK indul, a másik kettőben meg úgymond független jelöltet támogatnak, a szigetváriban és a pécsi 1-esben.

Szakács Lászlót a Gyurcsány-párt úgy golyózta ki a komlói-pécsi választókerületből, hogy szinte szava sem volt. Az egykori komlói alpolgármester, jelenlegi országgyűlési frakcióvezető-helyettes tehát nem indul, helyette egy olyan jelöltet indít a DK, akinek az égegyadta világon semmilyen politikai tapasztalata nincs, és nem túlzunk nagyot, ha azt mondjuk, ismertsége semmivel nem nagyobb egy átlagemberénél.

Tóth Bertalan egykori pécsi MSZP-s alpolgármester, jelenleg parlamenti frakcióvezető meg nem akart, nem tudott, nem mert (mindenki kiválaszthatja a neki tetsző opciót) elindulni Pécsett. Ehelyett a nagy összefogás nevében elindítanak egy volt fideszest, Mellár Tamást, egy közgazdászprofesszort, akit ugyan az egyetemen ismernek, de a városban gyakorlatilag senki sem tudja, mire számíthatna tőle. Már ha tudja egyáltalán, kicsoda, mert nem mernék rá komolyabb összegeket tenni, hogy a pécsi polgárok az ő nevével kelnek és fekszenek. Mellár az aki végigárulta magát, a MoMától kezdve a Liberálisokon át a Jobbikig - bárkivel hajlandó lett volna összeállni csak azért, hogy belőle jelölt lehessen. Most pedig az MSZP be is kajálta ezt, és a választóikat ott hagyták az árokszélén szépen. 

Szóval az MSZP gyakorlatilag kivonult Baranyából, korábbi egyéni képviselőjelöltjeik abban bíznak, az MSZP listáján majd csak bejutnak valahogy a parlamentbe...

Hogy mit szólnak ehhez az MSZP szavazói, az majd április 8-án kiderül. Már ha elmennek egyáltalán voksolni, mert könnyen lehet, hogy ha ezt a törődést kapták a pártjuktól, ők is inkább más, hasznosabb elfoglaltságot keresnek a voksolás napján.


2017. december 19., kedd

Tüntetni csak okosan és szépen…

Higgadtabb, pacifista gondolkodóként soha nem örülök a tüntetéseknek, de elismerem, hogy bizonyos esetekben fel kell lépni, hangot kell adni az elégedetlenségeknek. Ha jó ok van erre, van mondanivaló és van mögötte értelem és érzelem. Ami viszont pár napja Pécsett demonstráció címén zajlott, az nem volt más, mint egy szervezetlen, happening, fesztivál, macskazene, lődörgés  mondanivaló nélkül. Csak igazi tüntetés nem.

Nem tartozom egyik párthoz sem. Nem is tartom politikai kérdésnek és témának, még ha mások ezt is csinálnak belőle, hogy az, ami jelenleg Európában zajlik a migráció témakörében, nem egészséges ránk nézve, az európaiak számára.

Lehet szidni a kormányt, nem is kevés dologért. Azt ugyanakkor el kell ismerni, hogy a migrációs válság kezelését kiválóan hajtották végre, a határzár minimalizálja a „látogatók” számát. S igenis meg kell süvegelni az utált, patás Orbánt is, hogy – immár cseh, szlovák, lengyel és osztrák szövetségeseivel – keményen melózik a nyugat-európai, vaksi csúcsvezetői szemek felnyitogatásán.

Eközben persze a magyarokat sem árt felvilágosítani, mert a szélsőségesen liberális hangos kisebbség időről időre elbagatelizálja ezt az egész migrációs problémahalmazt. Nyilván addig, amíg nem az ő ajtajukon kopogtatnak a ki tudja milyen hátterű, gazdagabb arab országokban nem kívánatos személyeknek számító bevándorlók.

Lehetne változtatni az eszközökön, miként is világosítsák fel a magyarokat idehaza, elismerem. De mivel a kommunikációs zaj hatalmas, s míg az emberek többsége pedig leggyakrabban megosztott FB-bejegyzések, cikkek, röpiratok címeiből tájékozódik a mellékhelyiségekben a nagyvilág dolgairól, addig azt is elismerem, hogy a kormánynak is faék egyszerűségű üzenetekkel kell dobálóznia.

Ugyanilyen egyszerű üzenet volt a Soros-kampány és a pécsi Soros-nyilatkozat.

Hiszen kérem szépen, tegye a szívére a kezét minden jó érzésű magyar, s válaszolja meg a kérdést. Ugyan már, Soros György miért éppen 4 hónappal a magyar választások előtt húz elő félmillió dollárt a mellényzsebéből?

A pénzt miért nem konkrét célokra, letisztult, jól kitalált programokra adja, s miért olyanoknak, akik minden rezdülésükkel a hatalmon lévő kormányt támadták az elmúlt időszakban?

Ha a civileket szeretné támogatni, miért nem jelöl ki az irányokat? Miért nagyvárosonként pár ember dönt 100-150 millió forint sorsáról? Miért nem kell megindokolni, ha egy-egy pályázatot elutasít a naccságos úr helyi kiscicája?

Vagy éppen ez a cél? Ha engem és az érdekeimet szolgálod, kapsz pénzt, ha nem, nem kapsz. Ha kormányt akarsz buktatni, járnak a milliók, ha nem, csak szótlanul ételt osztasz, fákat ültetsz, játszóteret újítasz fel.

Nagyon úgy fest ugyanis, hogy itt kérem kisebb-nagyobb szektákba tömörülve suttogó propagandisták hálózata épül a szemünk előtt. Meglátjuk azokon a bizonyos pénzt elnyerő programokon, milyen kis felhő burkolja be a párbeszédeket, milyen kis kiáltványok, röpiratok járnak majd kézről kézre, milyen aktuális tüntetésekre próbálják összerántani a szektatagok a mit sem sejtő, nem feltétlenül sikeres hátterű embertömeget.

Mert ne legyenek kétségeink, erre megy ki a játék.

Ha pedig esetleg időről időre lebuknának, már a magyarázat is megvan: nem ők kezdték… Ők csak a szenvedő fél, akiket sajnálni kell. Se házuk, se hazájuk, csak sirámuk. Ez lesz. Ők csak csendben dolgoznak, csak suttognak. Nem is tüntetnek.

Vannak mások, akik tüntetnek értük – például Pécsen nemrég.

Azok, akik minden ilyen bulin ott vannak, ha egy jó kis orbángyűlöletről van szó valamelyik hétvégi estén…Vicceskednek – mások szerint inkább bohóckodnak – vonulgatnak, énekelnek, viktoroznak, gyávazsoltoznak meg hoppáznak.

Csak éppen a mondanivaló hiányzik, hogy miért is?

El a kezekkel a civilektől!

Mondják, miközben Pécsen működik lakosságszámra vetítve Magyarországon a legtöbb civil szervezet.

Abban a városban, ahol teljesítőképességén és erején felül támogatja az önkormányzat a civileket.

Ott, ahol sokéves töketlenkedés után Páva Zsolt polgármesternek kellett az asztalra csapnia, hogy engedjék már vissza a civileket a kulturális főváros programba, ha már rólunk szól ez az egész.

Ott, ahol civelek működtetnek komplett ellátórendszert hajléktalanok számára.

Abban a városban, amely a korát jócskán megelőzve számos területen civilek bevonásával, velük együttműködésben végzi művészeti, kulturális, szociális feladatait.

Ott, ahol civileket kérnek fel, hogy a fontos döntések előtt segítsék a városvezetés munkáját. Lásd bicikliutak, köztér-fejlesztések, programok…

 Komolyan? El a kezekkel a civilektől?

Nem. Amit ők mondani akartak, csak nem sikerült, az a következő: el a kezekkel a Soros-alapítvány által támogatott pécsi szervezettől. El a kezekkel Sorostól. El a kezekkel a kis akcióiktól, amelyeken majd elesett embereket próbálnak terelgetni a választófülkék, s azon belül is a megfelelő rubrikák irányába.

Nyissuk ki a szemünket, fülünket, és nagyon figyeljük ezeket a „komoly” programokat, amelyeket majd támogatni fognak. 

Csak a kezemet figyeljék, mondta, Alfonzó… 

2017. november 24., péntek

Zseniális kampánnyal izzítják a forró őszt az MSZP-sek


Miután néhány napja annyira forr a levegő az ellenzék körül, hogy már egymás ellen is tüntetnek, nem is volt nagy meglepetés, hogy a kormányváltó erők döbbenetes erejű kampányt indítottak. Az egyetemen fogják tanítani az MSZP-sek húzását, mert ennél nagyobb balhorgot nehéz bevinni egy városvezetésnek.

2017. november 14., kedd

Ez nem 6:3, hanem 66:3

Én szeretem focit – mondogatta rendszeresen gúnyolódva a futballról Gálvölgyi, miközben ebben a kijelentésben nincs semmi gúny és még irónia sem. 

Détári, Esterházy, Kiprich
Hogy miért nincs ebben semmi, de semmi vicces, gúnyos? Mert nem lehet ironizálni azzal, hogyha 5-6 éves srácok csak azért jönnek össze, hogy rúgják a bőrt órákig, és tragédiaként élik meg, ha nyolcévesen azt hallják, hogy 6-0-ra ment el a Szovjetunió a világbajnokságon, mert Détári, Esterházy, Kiprich igazi példaképek voltak. Velük éltek, a cselt nem a srácok, hanem a nagy Détári, Kiprich, Esterházy csinálta meg a grundon, mert őket képzelték oda maguk helyett.



Nem ironikus az sem, hogy ma ott, ahol valamikor ezerszer is elkoptak a bőrlabdák, ahol felszakadtak a térdek – mert ezernyi sebhelyet okozott a hepehupás beton – ma parkolók vannak. Ha pedig nem autók sorakoznak a panelek között a pályákon, akkor csak néhanapján állnak össze a srácok, hogy focizzanak, miközben a külföldi egyetemisták a jakabhegyi kollégiumnál és Egyetemvárosban rendszeresen megteszik ezt.

Szóval, a baj az, hogy ma a 8-9 éves gyermek már nem sír, hogyha Andorra ellen, vagy éppen Luxemburg ellen elbukik
Détári, Esterházy, Kiprich, mert nem érdekli őket, és mert nem érzik sajátjuknak a mostani válogatottat. (Hogy erről ki tehet, az jelenesetben lényegtelen, mert nem a hiba oka, hanem a következménye a lényeges).

Détári, Esterházy, Kiprich

És ez nem valamiféle hamis nosztalgia, és nem az Eb okozta öröm lebecsülése, hanem lassan ténykérdés: nincs háttérországa a focinak, a nagyvárosokban el-, vagy ki-, vagy meghaltak a grundok, eltűntek a pályák.

A falvakban még mindig nagyon fontos, hogy legyen csapatuk, mert – így vagy úgy – összehozza az embereket, mert közös a téma, a közösség beszélhet róla. Pécsen nincsenek meg ezek az apró közösségek: nem ugyanabba a kocsmába jár a polgármester és a tanár, a szomszéd fiú és a villanyszerelő. Mivel nincsenek közös helyszínek, nincsenek csapatok sem – a pécsi kispályás bajnokságban gyakorlatilag az elmúlt években folyamatosan fogytak el a csapatok, az életkor meg szép lassan növekszik.

De Pécsen valamikor 16 nagypálya volt – lásd a Magyarfutball.hu összesítését –, jó részüknek már nyoma sincs, vagy éppen a gaz veri fel őket. Persze ott van a PEAC, az NB III.-as PMFC és a PVSK, ám ezek elérhetetlenek az igazi amatőröknek, a műkedvelőknek, a háttérországnak.

A Diana SE talán az egyetlen olyan kezdeményezés, ami pozitívumnak mondható, hiszen ők frissek, akkor alakultak, amikor a hazai futball leszállóágban volt – sőt, még léteznek. Ami önmagában eredmény, mert hol van már a néhány éve még működő pécsbányai, nagyárpádi vagy vasasi csapat? És hol vannak a többiek?

Igen, az is tény, hogy rengeteg fiatal kerül be a városi utánpótlásba, sok gyermek, fiatal jár edzésre a PVSK-hoz, a PMFC-hez, és vannak a PEAC-nál is. Igen ám, de mire felnőnek, csapatonként mindössze 11-en lehetnek ott a kezdőben, azaz alig 40-50 fiatal mutathatja meg a 150 ezres városban azt, hogy mit tud, vagy mit nem.

66:3

Nos, ez lópikula. Semmi. Főleg abban az összehasonlításban, ha azt nézzük, hogy a négy megyei osztályban 69 csapat vitézkedik. Baranya lakossága 370 ezer körül van, vagyis a megyeszékhelyen élő 150 ezer emberre jut HÁROM, azaz HÁROM megyei csapat, míg 220 ezer lakosra 66 megyei csapat.

Tehát 66:3 az arány: vagyis míg Pécsen 50 ezer lakosnak be kell érnie 1 megyei csapattal, addig Pécsen kívül 3300 ember juthat közelebb 1 csapathoz. Pécsen így esély sincs arra, hogy egy műkedvelő amatőr megmutassa magát, és ha egy 14 éves, utánpótlásban pallérozódó srác, aki még nincs kész, ezt felismeri – simán feladhatja. Jöjjenek inkább a lányok, a kocsma, mert gondolhatja, neki esélye sem lesz, különben is, ő a különc, hiszen hát alig vannak...



De aki kijár a megyei meccsekre, az láthatja, hogy még mindig nagyszerű tehetségek rúgják a labdát a megyei pályákon, akik valóban csúsznak-másznak – tanulhatnának tőlük – a pályán, akik sorra kallódnak el. Nincs erő, energia, szakember, hogy vagy ott erősödjenek meg, vagy pedig kiemeljék őket onnan. Miért, amikor látjuk, hogy az akadémiai rendszer nem hozta a várt eredményeket?

És azt is látni, olyan pályákon gyakorolják a labdaátvételt, a beadásokat, a cseleket, amelyeken sokszor még a teheneknek is kitörne a lábuk, és a délutáni edzéseken már koromsötétben botorkálnak. Pedig nem kéne, de csinálják. Ezért nincs helye a gúnynak, az iróniának. Mert szeretik a focit és én is szeretem a focit. Még...

Ma este Costa Rica...