A
baloldal úgy viselkedik, mintha az országot saját konyhának
tartaná, a hokedlin ülve két stampedli pálinka között
kapnának őszinteségi rohamot, és ugranának egymás nyakába.
Valahogy így...
–
Te,
Laci, mondd már meg, mire értetted, hogy ügynökök vannak
köztünk, meg ez a maffiadolog, te, mondjad már, mennyit
ittál? – vágta oda a konyhában Berci, aki jó ideje szemet
vetett már a Laci pecsenyére.
–
Kérlek
szépen semennyit, de hogy itt mindenki az én pecsenyémet akarja
sütögetni, az nem megy, inkább lelépek, unom, hogy én kapom itt
az ívet – reagált Laci, aki kissé feszengve ült eddig is
milliós órájával a kezén a konyhaasztalnál. Nem is kellett neki
több, kiment a gangra cigizni.
Tibi
kapitány, aki mindig jobban bírta az italt a többieknél, még
azért kiordított, hogy "na, ha jössz vissza, hozzál már be
uborkát, Laci, vagy becsináltál?
Berci
ekkor szemlesütve maga elé mormogva azt mondta, hogy tudta ő, hogy
Tomit kellett volna meghívnia, mert Laci nagyon nincs jó passzban,
és meg is mondta ezt Istvánnak, aki országos cimbije volt Lacinak,
"na ugye, én megmondtam, hogy ez lesz". István ezt
személyes sértésnek vette és lelépett. Berciék meg úgy
döntöttek, hogy maradnak, majd lesz valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése