Pécsen megcsinálták a „kis Svájcot”

Már nincs messze az az idő szeretett városunkban, amikor az lesz a legnagyobb probléma, ha valaki a sarki gyűjtőszigeten összekeveri a szelektív hulladékokat. Kábé mintha csak a svájci Luzernben élnénk, ahol egy elpöckölt cigicsikk is téma a lapokban. Legalábbis a heti hírfelhozatal erre enged következtetni...

Újságot olvasni jó, főleg egy ilyen kis és szerethető városban, mint Pécs. És főleg mostanában.

Mondom némi iróniával.

Az újságcikkek egyik feladata, hogy közös problémáinkra világítsanak rá, keressenek és találjanak megoldásokat azokra, szélesebb rétegek is megismerjék azokat a folyamatokat, amik előrevihetik életünket.

Legalábbis a laikus, egyszerű halandó olvasók eddig így gondolhatták Pécsen is.

Eddig!

Az utóbbi időben mintha elfogytak volna a problémák vagy legalábbis nincsenek akkorák ebben a városban.

Ha hinni lehet a lapoknak...

Az elmúlt 10-20 napban komolyan úgy éreztem magam, mintha legalábbis Svájcban, Luxemburgban vagy a Nyugat egy másik szuper fejlett országának egyik olyan városában élnék, ahol nagyítóval kell keresni a megírni való problémát.

Mert milyen problémáink is maradtak mára ezen cikkek alapján a sajtó azon része szerint, amelynek mindig mindennel van valamilyen baja?

Vegyük sorra!

Most, hogy a szocialista mutyizások közepette slendrián módon elbarmolt Jókai téren folyik az újjáépítés uszkve 150 millióból, egy viccpárt (értsd kutyapárt) szerint a legfontosabb mondanivaló, tennivaló és üzenet, hogy a beruházástól 50 méterre befessük a járdán lévő, amúgy senkit sem zavaró, botlást nem okozó repedéseket 4 színre!

Van, nem is egy újságíró, riporter, aki ehhez asszisztál is tollával, mikrofonjával és ontja erről a dologról a harmadik, negyedik hírt. Vérprofik.

Egy másik cikkben az a baj kerül terítékre, hogy egy kivitelőzést bemutató tábla szerint csak január végén ér véget a Jókai tér felújítása, pedig ám a "pógármester szeptemberben még azt ígérte", hogy december vége és január vége közötti időpontban lesz kész a tér. Skandalum!!!

Ejha!

A cikk frissítésében kiderül, hogy igazat mondott a polgármester. Ahogy a tábla is. Saját témáját sikerült lenulláznia a szerzőnek ezzel.

Gratulálok.

De vannak még hasonló "öles" problémák a városban, országban ám.

Az MSZP szerint például az a legfontosabb ma, hogy a kitelepült angliai magyaroknak a 8-9 milliós Londonban legyen saját iskolájuk. Valahol, valamikor, még nem tudják hol és mikor, de kell, méghozzá a kormányzati pénzekből.

A szoci párt fiatalos alosztálya - amúgy Societas (Tegye fel a kezét, aki hallott róluk!) éppen másfél éve tette fel először ezt a lemezt.

Ma – kb. 500 nap elteltével - képzeljék, már ott tartanak, hogy elindítanak ezért egy online petíciót. Értik, amit Ön, én megteszek most rögtön bármiről és FB-n jól megforgatva holnap reggelre lesz rajta 10.000 aláírás.

Sőt: ezt sajtótájékoztatón jelentik be.

Hű, azt a hétszázát… Ezek ám a problémák!

Csináljunk egy kis Svájcot, hogy egy klasszikust idézzek!!!

De ez még semmi.

Azon is lehet csámcsogni, s ezt meg is teszik egyes cikkekben, ne legyenek kétségeink, most figyeljenek: hogy

manapság, amikor talán 60 év után először méltó módon sikerül megemlékezni az ’56-os szabadságharcról, végre valahára előtérbe kerülnek a majdnem elfeledett Mecseki Láthatatlanok, nos akkor sikerül kikérni és kiszámolni, mennyi pénzbe került az emlékév összes programja Pécsen.

Értik? Nem? Nem baj, én sem.

És viccelődni is lehet azon, hogy egy tank állt a Széchenyi téren.

Nagyon vicces, ugye?!

Mert az úgy látszik nehezen esik le, hogy, ezt a gépszörnyet valószínűsíthetően tízezrek nézték meg.

Hogy ennek segítségével - mert manapság ilyen szájbarágósan megy minden - gyerekek ezrei értesültek végre valahára a forradalom pécsi eseményeiről, tudhatták meg, hogy pontosan egy ilyen tankot írtak le a pécsi szabadságharcosok hatvan éve.

Lehet ebből is problémát csinálni, értem én.

Csak minek? És kinek?

De vannak még bajok messzebb is, például Budapesten, az RTL Klub Híradójának szerkesztőségében. A fejekben. Ahol ilyen témákat benyelnek és kérnek, mint ez:

Nem először fordul elő, hogy olyanokat vesz védelmébe a „kiegyensúlyozottan” kötekedő híradó, akik

1. Évek óta nem fizetnek belvárosi önkormányzati bérlakásaik után
2. Több millió forint tartozást halmoztak fel a szolgáltatók felé
3. Vagy egészen egyszerűen önkényes lakásfoglalók

És derogál nekik, ha a bíróság megkéri őket, tessék már megszüntetni ezt az állapotot és elfogadni, hogy az önkormányzat másutt keres nekik otthont.

De gondok vannak még más területen is, bár már fáradok.

Például, ezt képzeljék el, az adventi vásárral. Igen, jól hallották.

Ami a Napló jegyzetírója szerint keresi a helyét ez a vásár, sőt marakodnak a szervezői és ezek a szervezők, képzeljék csak el, olyan oroszlánszívűek, hogy még csak nem is tolerálják, ha egy árus még a tavalyi helypénzzel is lóg…

Ez a jegyzetíró szeretne végre egy igazi adventet, ahol nincs marakodás, nincs helykeresés és némi rugalmasság a helypénz kapcsán is belefér.

Az persze senkit nem zavar, hogy az igazság, hogy az adventi vásár éppen hat éve találta meg a helyét a Széchenyi téren, éppen hat éve nincs marakodás a szervezéssel és éppen sokunk csettintését kiváltva ezzel, ez évtől már nagyon megelégelte végre a szervező, hogy a végletekig felvizezett teákat, forralt borokat, olajban tocsogó hulladékételt kínáló, extra profittal dolgozó árusok legyenek már kedvesek leróni azt a pénzt, amiért elénk önthetik ezt a szemetet egy vagyonért karácsony apropóján.

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de szerintem, ha valaki – Közép-Európából akárhonnan érkezve - fellapozza az elmúlt hetek pécsi sajtóhíreit, komolyan összeteheti a kezét, hogy itt mik is a problémák.

Még talán irigyli is ezeket a problémákat!