Napsütötte Pécs

„Kiürült nyárra Pécs, de mégsem. Lehet, hogy ez furán hangzik, de mégis így van. Sokan nyaralni indultak, hazamentek az egyetemisták, sokan pihennek a környéken is (ugye mennyivel könnyebb parkolni vagy épp reggelente közlekedni?). Ez persze nem egyedi jelenség, budapesti ismerősöm mondta a napokban, hogy »töküres« a városa (már amennyire, mondanánk mi, pécsiek)” .




És mégis, a pécsi belvárosban sokszor jó látni, hogy sok a turista, akik lépten-nyomon rácsodálkoznak arra, ami mellett mi naponta elsietünk. Nekik egy csodás fényképtéma, nekünk a mindennapok része. Lehet, jobban kellene örülnünk a mindennapoknak.

Arról még nem is beszéltünk, hogy mi volt a Zsolnay Fényfesztivál idején. Ez a fesztivál tényleg elért arra a szintre, hogy „mindent visz”. A pécsi utcákon szó szerint hömpölygött a tömeg, a szállodák a hírek szerint dugig megteltek, szabad szobát a fesztivál ideje alatt a belvárosban alig lehetett találni. Az amúgy is csodaszép Pécs olyan arcát mutatta a fesztivál ideje alatt, hogy még a tükék álla is leesett. Nem volt megszokott a dzsámink, a székesegyház, a Barbakán, mesepalotává változott a Színház tér és a Jókai tér, a Janus Pannonius utcában pedig fényszőnyegen sétálhattunk.

Ráadásul Pécs amúgy sem szegényes történelmi emléksora egy újabb szenzációval gyarapodott a nyáron: kiderült, hogy királysírt rejt a bazilika altemploma. Bár tegyük hozzá, a székesegyház, előtte a megújult Dóm térrel önmagában is megér egy látogatást.

Látogatják is szép számmal. És még előttünk áll az ősz, ami a városlátogató turizmus igazi időszaka. Az is igaz, a vendégek azért a hőséggel dacolva is bőszen járják a pécsi utcákat – és örülnek a napvitorláknak, az enyhet adó párakapunak.

Ha figyelmesen, kíváncsi szemmel és füllel sétálunk Pécs utcáin, lépten-nyomon halljuk, mennyire is tetszik városunk másoknak. Nem csak a magyaroknak, nálunk sokkalta gazdagabb országokból érkező turisták is gyakran megállapítják, olyan gyönyörű város ez, amellyel ritkán lehet találkozni.

Mi tagadás, jól is esik ez a Pécset szerető polgároknak. Jó lenne megőrizni, eltenni ezt az emléket a borongósabb napokra is.