Mi lett veled, egyetlen forradalmár?

Nem először hangoztatod liberális politikai nézeteidet, kedves Lovasi András, de most már valami nagyon-nagyon nem stimmel.  

Mint mindenki Pécsen, a kilencvenes években én is a zenéden nőttem fel, rongyosra hallgattuk a Kispál és a Borz kazettákat – nem megyek bele, hogy jó volt-e vagy sem az, hogy akkor volt a Kispál, a Tankcsapda, a PUF és még néhány alterzenekar, azt kész - , mindenesetre a jó értelemben vett populáris kultúrát, a nyitottságot és szívet adtatok sok fiatalnak. 

Persze, nyafogós nosztalgia ez, de vállalom. Úgy gondoltuk, hogy nemcsak te, hanem kicsit mi is az egyetlen forradalmárok vagyunk a városban, mert mindenki hinni akart abban, hogy ő bizony forradalmár, aki tudja a helyes utat, de ez a lázadás valami kedvességgel, valamilyen bájos szeretetburával volt betakarva. Tudtuk, hogy játék, de olyan játék, ami akár komoly is lehet, mert valóban éreztük, hogy valami mást kapunk, mást adhatunk tovább (nyafogós nosztalgia, megint). De, hogy ez a forradalmár most azt mondja, hogy jöhetne akár a Jobbik is...

No, tehát akkor itt van egy másik történet, amihez nincs közöd. Milliók meneteltek a halálba, mert zsidók, vagy cigányok voltak. A végső megoldás, így hívták azok a gyilkosok, akik gázkamrába küldték, vagy éppen a Dunába lőtték az ártatlan embereket. És vannak azok a jobbikos arcok, akik csak úgy beleköpnek a nekik emléket állítócipőkbe, vagy holokamunak hívják az emberiség egyik legundorítóbb bűncselekményét. Vagy ugyanezek a figurák úgy cigányoznak, zsidóznak, ahogy az a csövön kifér addig, amíg csak lehet, amíg nem váltanak át cukiskodásba, baloldali szavazók megnyerésébe, vagy amíg ki nem derül,  hogy az ő vérük is ugyanez. 

András, szóval akkor jöjjenek ők, csak azért, mert »te hú ba...meg mennyire utálod a Fideszt«, ahogy azt annyira lazán művésziesen mondtad, és ahogy az most annyira trendi, mert csak káromkodva tudod kifejezni a dühödet, aki meg nem így tesz, az annyira de annyira álszent? De te nem vagy álszent? Te egyenes vagy? Így lennél te az egyetlen forradalmár? Ez lettél, dühös, megalkuvó Kossuth-díjas? Miért?

Konyhában, Laciéknál, Bercikével

A baloldal úgy viselkedik, mintha az országot saját konyhának tartaná, a hokedlin ülve két stampedli pálinka között kapnának őszinteségi rohamot, és ugranának egymás nyakába. Valahogy így...

– Te, Laci, mondd már meg, mire értetted, hogy ügynökök vannak köztünk, meg ez a maffiadolog,  te, mondjad már, mennyit ittál? – vágta oda a konyhában Berci, aki jó ideje szemet vetett már a Laci pecsenyére. 

– Kérlek szépen semennyit, de hogy itt mindenki az én pecsenyémet akarja sütögetni, az nem megy, inkább lelépek, unom, hogy én kapom itt az ívet – reagált Laci, aki kissé feszengve ült eddig is milliós órájával a kezén a konyhaasztalnál. Nem is kellett neki több, kiment a gangra cigizni.  

Tibi kapitány, aki mindig jobban bírta az italt a többieknél, még azért kiordított, hogy "na, ha jössz vissza, hozzál már be uborkát, Laci, vagy becsináltál?

Berci ekkor szemlesütve maga elé mormogva azt mondta, hogy tudta ő, hogy Tomit kellett volna meghívnia, mert Laci nagyon nincs jó passzban, és meg is mondta ezt Istvánnak, aki országos cimbije volt Lacinak, "na ugye, én megmondtam, hogy ez lesz". István ezt személyes sértésnek vette és lelépett. Berciék meg úgy döntöttek, hogy maradnak, majd lesz valahogy.