Nem tudom Önöknek feltűnt-e, de mintha az – egyébként
romokban lévő – ellenzék sorra felzabálná azt a pár képviselőt is, aki Pécsről
a Parlamentbe jutott. Sorra tűntek és tűnnek el ugyanis Pécsről azok a
politikusok, akiknek éppen a helyiek képviselete lenne a feladatuk, de arra
nagy ívben tesznek a politikai ranglétra magasabb fokainak elérése érdekében.
Még azok szerint is csapnivaló az ellenzék a magyar emberek
közül, akik alig-alig politizálnak, szerintük ugyanis a döglődő ellenzék az oka
annak, hogy az Orbán-kormány egymás után harmadszor is kétharmados többséget
szerzett.
Pécsen azonban mintha még ennél is borúsabb lenne a kép.
Nem most kezdődött a pécsi ellenzék szétporladása, hiszen
emlékezhetünk: egy évvel ezelőtt az akkori legerősebb ellenzéki párt, az MSZP
még jelöltet sem tudott állítani, sőt, végül nem is talált pécsi jelöltet, akit
elfogadhatónak tartott volna. Így lett a zengővárkonyi Mellár Tamás az emberük.
Őt az urnákhoz járuló belvárosi és mecsekoldali pécsiek
többsége juttatta parlamentbe, azonban április 8-a óta szinte kizárólag az
országos politikában mozog (valójában teng-leng érthetetlen közgazdasági, MNB-s
megnyilatkozásokkal…), semmit nem törődik a pécsi problémákkal, a pécsiek
igényeivel, nincs irodája, nem fellelhető. Gyakorlatilag eltűnt.
Pontosan ugyanúgy eltűnt, mint a volt helyi alpolgármester,
alias „csokitolvaj” (copyright: Szili Katalin). Tóth Bertalan „pécsi” képviselő
eddig csak frakcióvezetőként távolodott el Pécsről olyan elánnal, hogy évek óta
nem jelent meg a pécsiek előtt, de azóta megcsinálta a tutit: a 10 százalékos
MSZP első embere is lett. Beszédes, hogy a Toller-éra legbefolyásosabb politikusa,
Juhász István a minap azt írta ki Facebook-oldalára erről, hogy „egy újabb
állomás az MSZP egyre meredekebb lejtőjén”.
A képlet egyszerű mindkét figuránál.
Tóth bukott pécsi politikus, aki abban látja karrierjét,
hogy a kommunista utódpártot megőrizze a klinikai halál állapotában valamilyen
csoda folytán.
Mellár pedig 135 millió forintért mutatott hátat
függetlenségének és a pécsieknek. Ennyit kapott ugyanis az a baloldali frakció,
amely miatt porrá zúzta elveit, s amiért mégsem „lesz függetlenként a parlament
lelkiismerete” – ahogy azt korábban ígérte szavazóinak és mindenkinek.
A legújabb távozó a porondról a szintén ellenzéki, szintén
pécsi országgyűlési képviselő: Keresztes László Lóránt, aki mindkettejükkel
vitában, perben és haragban áll. Tóth szerinte Pécs tönkretételének oszlopos
tagja és az MSZP a NER része, Mellárról pedig úgy vélekedik, nem vita tárgya,
hogy hová tartozik, természetesen Tóthhoz, logikusan levezetve egy olyan
brancshoz, ami a NER része, s akikkel soha nem működne együtt.
Ő most éppen azért nem Pécsért és a pécsiekért dolgozik,
mert azon mesterkedik, miként tudja életben tartani az ellenzékhez hasonlóan
szintén romokban lévő, elnöki lemondáson és belső háborúkon túleső pártját. S
miként tudna szövetkezni a kettészakadt Jobbik megmaradt (korábbi önmagát
szembeköpő) részével, hogy az a bizonyos pecsenye esetleg még 2022 után is
sülhessen számára, meg a többi botcsinálta ellenzéki számára.
A mutatott teljesítmény mellett az a még szomorúbb, hogy
ezek a szerencsétlenek, ezek a „tüke pécsiek” válogatják majd össze azt az
„álomcsapatot”, amely szerintük alkalmasabb lesz majd Pécs irányítására, mint a
jelenlegi városvezetés.
Megmosolyogtató, szomorú, így egyszerre.
Mellár Tamással azért egyet tudunk érteni; néhány évvel ezelőtt
a politikának hátat fordítva (sic!) azt mondta:
„További jó dagonyázást kívánok!”
