A „vidéki, tudatlan bunkókról”

Megértem, hogy nem könnyű most. Az ellenzéki politikusok, véleményformálók a saját kis buborékjukban, fórumaikon, társaságukban tényleg annyira, de annyira kormányváltó hangulatot érzékeltek – igaz, csak egymással beszéltek.



„Erre kétharmad. Majdnem 70 százalékos részvétel mellett. Kiderült, hogy a magyar valóság totálisan más, mint ami a Nagykörúton belül, az ellenzéki blogok, fórumok köréből látszott. Persze, hogy kell valami okot, mentséget keresni.

Az persze meglepő, hogy ezt az okot nem azon ellenzéki pártok tevékenységében keresik, amelyek 8 éven át képtelenek voltak valami előremutatót nyújtani a választóknak, és még a választást megelőző nap délelőttjén is azzal voltak elfoglalva, hogy ki kinek a javára lépjen vissza, hogyan lehetne taktikaiszavazni, hogy jusson eggyel több szék a parlamentben. Nem, nem ők a hibásak sokak szerint.

Hanem a választók. Főleg a vidékiek, amikor kiderült, hogy – szakítva több évtizedes tapasztalattal – immár nemcsak a budapestiek, hanem a vidéki kisvárosok, falvak lakói is nagy arányban szavaztak. Úgy tűnik, az a tény, hogy a budapesti szavazatok már nem jelentik a mérleg nyelvét, valami döbbenetes felháborodást generált. Egyes ellenzéki portálok alaposan betakarták a vidéki szavazókat, mindenféle tudatlannak, befolyásolhatónak titulálva őket, a fórumokon pedig a »paraszt gyökerek«, »buta bunkók« kifejezések röpködtek. Különösen szép volt az RTL Klub választás utáni híradója, amelyben a Vidéki Fidesz-szavazót egy enyhén fogyatékosnak tűnő, analfabéta nővel illusztrálták, aki a riport szerint egy újságból kivágott Orbán Viktor-képpel indult szavazni. A Fidesz 2,6 millió szavazója, egyetemi oktatók, gyári munkások, gazdák, diákok, családanyák, ápolók,  tanárok, nyugdíjasok – ne feledjük, emberek mind, kedves liberálisok – most bizonyára megköszönik, hogy a legnagyobb, a függetlenségre, objektivitásra oly büszke tv-csatorna így gondolkodik róluk.

De ez nem is meglepő. Ugyanis még mindig nem értik. Az ellenzéki pártvezetők, véleményformálók többsége (tisztelet a kivételnek) máig egyfajta skanzenként nézett a vidékre, pláne a falvakra, ahol furcsa emberek élnek, de igazából nem kell velük foglalkozni, mert úgyis kevesen szavaznak. Most viszont felkeltek, és szavaztak. Sokan. Nagyon sokan. Nem egy faluban 70-80 százalékos volt a részvétel.

Miért? Mert az ott élőknek a baloldal által rabszolgaságnak tűnő közmunka havi több tízezer pluszt jelent a segélyhez képest. S sok helyen nemcsak árokkaparást, hanem zöldség- és gyümölcstermesztést, faluszépítést hoz. Mert ott érzik, mennyit jelent, hogy a gyerek ingyen kapja a tankönyvet, a rászoruló ingyen a tűzifát. Látják, hogy ha baj van, új mentőautó érkezik, ha hívják, új kocsin jön a rendőr. Hogy a baloldal által rezsiblöffnek titulált rezsicsökkentés havonta mennyit jelent. És ezt féltették. Lehet mondani, hogy ez nem sok (nem kérdés, lehetnének jóval tehetősebbek a falvak, sok még a szegény település), de ezt is féltették. Nemcsak attól, hogy kevesebb jut, ha olyan emberek tízezreit telepítik be, akiket senki se vár, és ők sem akarnak jönni, de el kell őket tartani. Persze, attól is féltek. De attól is, hogy jön egy új kormány, amelyik még ezt is elveszi. Volt már ilyen tapasztalatuk.

Ezért felkeltek, mentek, szavaztak. Úgy, ahogy jónak látták. Ahogy egy demokráciában szokás. Hiszen joguk van hozzá. Nekik is. Mint minden magyar állampolgárnak.

Most egyesek szemében ők a bűnbakok. De nem hiszem, hogy nekik kellene szégyellniük magukat.”