Zseniális kampánnyal izzítják a forró őszt az MSZP-sek

Miután néhány napja annyira forr a levegő az ellenzék körül, hogy már egymás ellen is tüntetnek, nem is volt nagy meglepetés, hogy a kormányváltó erők döbbenetes erejű kampányt indítottak. Az egyetemen fogják tanítani az MSZP-sek húzását, mert ennél nagyobb balhorgot nehéz bevinni egy városvezetésnek.

Ez nem 6:3, hanem 66:3

Én szeretem focit – mondogatta rendszeresen gúnyolódva a futballról Gálvölgyi, miközben ebben a kijelentésben nincs semmi gúny és még irónia sem. 

Détári, Esterházy, Kiprich

Hogy miért nincs ebben semmi, de semmi vicces, gúnyos? Mert nem lehet ironizálni azzal, hogyha 5-6 éves srácok csak azért jönnek össze, hogy rúgják a bőrt órákig, és tragédiaként élik meg, ha nyolcévesen azt hallják, hogy 6-0-ra ment el a Szovjetunió a világbajnokságon, mert Détári, Esterházy, Kiprich igazi példaképek voltak. Velük éltek, a cselt nem a srácok, hanem a nagy Détári, Kiprich, Esterházy csinálta meg a grundon, mert őket képzelték oda maguk helyett.

Nem ironikus az sem, hogy ma ott, ahol valamikor ezerszer is elkoptak a bőrlabdák, ahol felszakadtak a térdek – mert ezernyi sebhelyet okozott a hepehupás beton – ma parkolók vannak. Ha pedig nem autók sorakoznak a panelek között a pályákon, akkor csak néhanapján állnak össze a srácok, hogy focizzanak, miközben a külföldi egyetemisták a jakabhegyi kollégiumnál és Egyetemvárosban rendszeresen megteszik ezt.

Szóval, a baj az, hogy ma a 8-9 éves gyermek már nem sír, hogyha Andorra ellen, vagy éppen Luxemburg ellen elbukik
Détári, Esterházy, Kiprich, mert nem érdekli őket, és mert nem érzik sajátjuknak a mostani válogatottat. (Hogy erről ki tehet, az jelenesetben lényegtelen, mert nem a hiba oka, hanem a következménye a lényeges).

Détári, Esterházy, Kiprich

És ez nem valamiféle hamis nosztalgia, és nem az Eb okozta öröm lebecsülése, hanem lassan ténykérdés: nincs háttérországa a focinak, a nagyvárosokban el-, vagy ki-, vagy meghaltak a grundok, eltűntek a pályák.

A falvakban még mindig nagyon fontos, hogy legyen csapatuk, mert – így vagy úgy – összehozza az embereket, mert közös a téma, a közösség beszélhet róla. Pécsen nincsenek meg ezek az apró közösségek: nem ugyanabba a kocsmába jár a polgármester és a tanár, a szomszéd fiú és a villanyszerelő. Mivel nincsenek közös helyszínek, nincsenek csapatok sem – a pécsi kispályás bajnokságban gyakorlatilag az elmúlt években folyamatosan fogytak el a csapatok, az életkor meg szép lassan növekszik.

De Pécsen valamikor 16 nagypálya volt – lásd a Magyarfutball.hu összesítését –, jó részüknek már nyoma sincs, vagy éppen a gaz veri fel őket. Persze ott van a PEAC, az NB III.-as PMFC és a PVSK, ám ezek elérhetetlenek az igazi amatőröknek, a műkedvelőknek, a háttérországnak.

A Diana SE talán az egyetlen olyan kezdeményezés, ami pozitívumnak mondható, hiszen ők frissek, akkor alakultak, amikor a hazai futball leszállóágban volt – sőt, még léteznek. Ami önmagában eredmény, mert hol van már a néhány éve még működő pécsbányai, nagyárpádi vagy vasasi csapat? És hol vannak a többiek?

Igen, az is tény, hogy rengeteg fiatal kerül be a városi utánpótlásba, sok gyermek, fiatal jár edzésre a PVSK-hoz, a PMFC-hez, és vannak a PEAC-nál is. Igen ám, de mire felnőnek, csapatonként mindössze 11-en lehetnek ott a kezdőben, azaz alig 40-50 fiatal mutathatja meg a 150 ezres városban azt, hogy mit tud, vagy mit nem.

66:3

Nos, ez lópikula. Semmi. Főleg abban az összehasonlításban, ha azt nézzük, hogy a négy megyei osztályban 69 csapat vitézkedik. Baranya lakossága 370 ezer körül van, vagyis a megyeszékhelyen élő 150 ezer emberre jut HÁROM, azaz HÁROM megyei csapat, míg 220 ezer lakosra 66 megyei csapat.

Tehát 66:3 az arány: vagyis míg Pécsen 50 ezer lakosnak be kell érnie 1 megyei csapattal, addig Pécsen kívül 3300 ember juthat közelebb 1 csapathoz. Pécsen így esély sincs arra, hogy egy műkedvelő amatőr megmutassa magát, és ha egy 14 éves, utánpótlásban pallérozódó srác, aki még nincs kész, ezt felismeri – simán feladhatja. Jöjjenek inkább a lányok, a kocsma, mert gondolhatja, neki esélye sem lesz, különben is, ő a különc, hiszen hát alig vannak...

De aki kijár a megyei meccsekre, az láthatja, hogy még mindig nagyszerű tehetségek rúgják a labdát a megyei pályákon, akik valóban csúsznak-másznak – tanulhatnának tőlük – a pályán, akik sorra kallódnak el. Nincs erő, energia, szakember, hogy vagy ott erősödjenek meg, vagy pedig kiemeljék őket onnan. Miért, amikor látjuk, hogy az akadémiai rendszer nem hozta a várt eredményeket?

És azt is látni, olyan pályákon gyakorolják a labdaátvételt, a beadásokat, a cseleket, amelyeken sokszor még a teheneknek is kitörne a lábuk, és a délutáni edzéseken már koromsötétben botorkálnak. Pedig nem kéne, de csinálják. Ezért nincs helye a gúnynak, az iróniának. Mert szeretik a focit és én is szeretem a focit. Még...

Ma este Costa Rica...

Jöjjön a Nagy Ellenzéki Ősrobbanás?

A cukiskodó Vona Gábor vezette Jobbik az elmúlt hónapokban jobban dörgölődzik a balos emberekhez, mint egy kóbor macska a koldus – Simicska – lábához. Oké, hogy a szavazatmaximalizálás a cél, és a Fidesz lebuktatása – hiszen az ellenzéknek mindig ez a célja –, de azért itt ez így nem smakkol.

Nem véletlenül tolja magát a Jobbik balra, hiszen a szélsőjobbos múlt – ne szépítsük, zsidó- és cigányellenesség – miatt hazánk egymillió állampolgárát alapból elveszítették, míg a fennmaradó részéből leginkább az elégedetleneket tudták csak megszólítani, akiknek elég volt egy kis pufogás, meg durrogtatás, meg a handabandázás, hogy minden rossz, még a sajton is ott van az a rusnya lyuk! Mert? Azééé!

(Ezt a szövegelési módot egyébként most eltanulta az MSZP, akik 8 év alatt annyira nem tudtak talpra állni, hogy még mindig velük mossa fel a padlót a volt miniszterelnökük, Gyurcsány Ferenc, aki úgy játszik az MSZMP-s örökséggel küszködő szocialistákkal, mint Vona Gábor a kiscicákkal.)

Szóval itt van most ez a Vona Gábor, aki néhány éve még a szélsőséges gárdistákkal kapaszkodott össze, hogy megvédje a vért és a becsületet az elnyomó hatalommal szemben, hogy a tesztoszteron, a férfias erő felülemelkedjen a puhány Fideszen, meg a liberálisokon, meg mindenkin, aki így vagy úgy más – nem, nemcsak a melegekről van szó, hanem azokról is, akik mondjuk katolikusok, de romák és imádják a hazájukat, vagy azokról, akik teszem azt, zsidó felmenőkkel rendelkeznek. Mert ugye ők voltak a politikai célkeresztben.

És akkor eljött a cicáskodó, a muciskodó, a cuncimókuskodó Vona Gábor, aki leveleket küldözget baloldaliaknak, meg arról beszél, hogy nem is kell feltétlenül a jobbikos jelöltekre szavazni, ha van jobb náluk. A lényeg, hogy leváltsák a Fideszt, aztán majd lesz Valami – erről később.

Szóval Vona Gábor kifordította a köpönyeget, ami ugye érthető, hiszen ki akarna még négy évig országot járni és mindenféle levitézlett, szebb napokat látott politológusokkal diskurálni  – olyanokkal, mint a pécsi Horváth Csaba tanár úr, aki évek óta vágja a disznót az értelmiséggel (?) gadányi kertjében, úristen, ilyen ember oktat az egyetemen.

Jött tehát a nagy Vona-trükk: mutassuk meg az emberi oldalunkat, hogy a tesztoszterontól izzadó vezér  mögött lássák azt az érzékeny embert, aki Empatikus, Szeret, és ha már a Védtelen pici állatokat védi, akkor üzenhetjük, hogy ő megvédi és szereti az embereket is. Vona urat ezzel betolták a szocialisták és liberálisok által kisajátított, elhazudott szolidáris emberbaráti akolba.

De hát valakiket itt nagyon átvernek: mert ha beveszi a jobbikos bázis, hogy a tesztoszteronvezérből cicamicákat simogató cuncimókus lett, akkor bizony szépen elkulloghatnak, hogy no lám, ez lett a korábban a homokosokat börtönbe küldő falka alfahímjéből.

De megpróbálják átverni a baloldaliakat is, mert nekik is ugyanazt kellene bevenniük, hogy már egy akolban vannak, a jobbikosok elhagyták a sötét oldalt, kijöttek a fényre. Igen ám, de az árnyékban ott maradt ugyanaz a jobbikos tagság, akik természetesen sosem cigányoznak, zsidóznak, vagy éppen sosem - eskü! - köpnek a holokauszt-áldozatok cipőjébe…

És akkor a bizonyos Nagy Valami: tehát a mostani ellenzéki képlet az, hogy a Jobbikkal leváltják majd nagyközösen a Fideszt, aztán jön a tömegbelövetés korszakának miniszterelnöke, a székelygyűlölő Gyurcsány Ferenc, a jutalmakat délután és délelőtt felvevő szocialista, Tóth Bertalan, a nagy túlélő Fodor Gábor, és az apróságok – a Momentum, a MoMa, az Együtt – és akkor csinálnak egy jobb országot, és majd nagyon összefognak, együtt kormányoznak, Nagyközösen, ez lesz a Nagy Valami.
Ahaa.

Olyan ez az egész, hogy jöjjön akkor a Nagy Ellenzéki Ősrobbanás, ami után jöhet az őskáosz, aztán majd lesz Valami, de mégis mi?