CEU, buli, haverok…

Lehet mondani, hogy amiket egy kormány tesz, azok a lépések többek között azt az érdeket is szolgálják, hogy a hatalom a kormányerő kezében maradjon. Ugyanez viszont elmondható a „ellenzékről”, illetve a megmosolyogtató ellenzékieskedős ficsúrokról is. Keménymagos, szemellenzős orbánofóbnak kell ahhoz lenni ugyanis, hogy ne lássuk, mire megy ki a fővárosi liberális fiatalok játéka.

Talán emlékszünk még, amikor 100-200 ezer forintos iPhone-ok lendültek ezrével a magasba olyan pesti fiatalok kezében, akik taxival érkeztek hidat foglalni. 2014 őszén székes fővárosunkban a havi pár száz forintos adó vágta ki a liberális biztosítékot.

Amíg kitartott a kellemes őszi idő, az iskolai őszi szünet és nem kezdődött el a vizsgaidőszak pesti ficsúrok tízezrei vonultak az utcára. Vonulni, bulizni elsősorban. Nem az internetadó volt a lényeg, hanem a #sohavégetnemérős 20-as, 30-as generáció liberálisabb felfogású részének együttléte.

Akkor még persze titkolták, hogy bulizni mennének a térre és a hidakra. Ma már lehullt a lepel. Ki is jelentették: nem tüntetni, partizni hívták az embereket CEU-s köntösbe bújtatva. Ügyet csinálnak abból, ami nem ügy…

A jelszó elillant. A cél már csak, hogy gyalázzuk a kormányt és közben jót szórakozzunk, no meg gyártsunk némi hírt.

Nem a többségnek, persze.

Azoknak, akiket elnyomott az unalom a tévé előtt és a kereszténység legnagyobb ünnepén amúgy is csak úgy elvannak, a semmittevés közepette vegetálnak. Jól jött ilyenkor egy-két ATV-s tudósítás a térről.

Médiájuk álszent módon igyekezett hőst csinálni belőlük. Még akkor is, ha olyan szent ünnepeket próbálnak páros lábbal taposni, mint a nemzeti ünnepeink vagy a Krisztus Feltámadásának emlékezete.

Miközben fütyülnek és gyülekeznek, festékkel próbálnak dobálózni azt szajkózzák, nincs demokrácia…

Nagyon vaknak kell ahhoz lenni, hogy ne lássuk: nincs itt szó alulról szerveződő, konkrét ügyek mentén létrejövő, mondanivalóval jól megtöltött formációkról, sokkal inkább fentről, sőt határainkon kívülről vezérelt, hol jobban, hol rosszabbul, hol esetlenül irányított liberális akcióról, akciókról.

Közelednek a választások.

Látjuk ezt a plakátokon, láthatják a pesti népek a 4-es, 6-os villamosról és a vicceskedő tudósításokból. És milyen tündéri bája van annak, hogy a Grúziába látogató miniszterelnököt a CEU-ért harcosan kiálló tüntetők fogadják, tök véletlenül azonnal lecsapott hazai liberális (jobbikos???) sajtó, hogy lám, még ott is...

Persze haverok, buli, hanta nem áll le, várjuk a további fröcsögéseket.

Amikor a községházát dobálják festékkel

Hatalmas felháborodás tört ki a budapesti Nagykörúton belül, amikor a napokban a bíróság közmunkára ítélte Gulyás Márton és Varga Gergő vádlottakat, mert festékbombákkal dobálták meg a Sándor-palotát. 


A Nagykörúton kívül már kisebb érdeklődést váltott ki az ítélet, az ország többi részén ugyanis tudják, hogy ha teszem azt Józsi egy jól sikerült buli után festékkel dobálja meg a helyi községházát, akkor el fogja vinni a rendőr, mert ez garázdaság. Pont. És el is ítélik. Pont. Joggal. Pont.

Ehhez képest a "diktatúra-észak-korea-rendőrállam" híveinek nagy örömére a Vastagbőr nevű blog már odáig jutott, hogy előszedte a bíró, dr. Hornyák Szabolcs hét éve készített doktori értekezését, amit egyébként a Pécsi Tudományegyetemen írt. Az elismerten kiváló büntetőbíróként számon tartott dr. Hornyák Szabolcs ebben többek között azt írja, hogy véleménye szerint "a garázdaság, mint bűncselekmény felett eljárt az idő. (…) A garázdaság tehát olyan cselekmény, amelyet nem szükséges büntetőjogi büntetéssel fenyegetni. A társadalmi együttélést zavaró súlyosabb megnyilvánulások azonban érdemelhetnek szankciót – erre a szabálysértési jog megfelelő kereteket biztosíthat.”  Dr. Hornyák Szabolcs több más ponton sem ért egyet a fennálló törvénnyel.

A Vastagbőr nevű blog szerint dr. Hornyák Szabolcs „vagy mást gondol immár a garázdaság és a jogállamiság kapcsolatáról, mint hét éve, vagy az esetében is érvényesül a régi mondás: az üléspont határozza meg az álláspontot.”

Ehhez képest viszont az a nagy helyzet, hogy dr. Hornyák Szabolcsnak kutatóként, elméleti jogászként szíve joga, hogy ne értsen egyet a fennálló törvényekkel, azonban bíróként nem tehet mást, mint azok alapján ítél.

Az is felmerült, miért nem fordult az Alkotmánybírósághoz. Dr. Hornyák Szabolcs azonban nem állította, hogy alaptörvényellenes lenne a jogszabály, csak azt, hogy eljárt felette az idő. Ez persze nem kizárt, de ebben az esetben a bíró nem alakulhat át parlamentté, hogy törvényt alkosson. Ő csak alkalmazhatja.

Ugyanis, bár lehet, hogy ez sokakat meglep, de a bíró nem a saját doktori értekezéséből hoz ítéletet, hanem egy másik szövegből, amit úgy hívnak, Büntető Törvénykönyv. Ha nem így tenne, és a saját értékrendje alapján ítélkezne, na, akkor nem lenne jogállam.