Nincs mese, napokig
bénultan, letaglózva állt a balliberális oldal, miután kiderült:
Orbán Viktor évértékelőjén olyan családtámogatási rendszert
jelentett be, amit kénytelen-kelletlen a kormánnyal sosem kesztyűs
kézzel bánóknak is – magukban persze – el kellett ismerniük.
Dadognak, dadogtak, de a baloldali Gerő András történész azért
megvilágította a helyzetüket egy őszinte pillanatában: az egyik
oldalon ott van egy családtámogatási rendszer, a másik oldalon
meg annyi, hogy legyen polgárháború.
Tessék választani.
És valóban, amikor
a 70-es években megtörtént a nagy bumm, zajosak voltak az óvodák,
bölcsődék és az iskolák. Aki akkor volt fiatal, óriási
pezsgésként élte meg a világot, valahogy végtelennek érezhették
azt az időszakot. Aztán a 80-as években már megszólták a
nagycsaládosokat, mert sokszor csak cukros kenyeret tudtak adni
gyermekeiknek, de bevállalták, pedig nyomorogtak. Jött aztán a
szocialisták Bokros-csomagja, ami még nagyobbat rúgott beléjük,
aztán érkeztek a balliberális kormányok, akik szemrebbenés
nélkül emelték az árakat.
Ennek a világnak
lehet végre vége, még akkor is, ha semmi sem kötelező: a 7
pontos családtámogatási rendszer és az elmúlt évek
erőfeszítései ugyanis lehetőséget teremtenek, segítséget adnak
arra, hogy valóban fordulat legyen.
Tessék választani.
Beteges a gyűlölet a magát konzervatívnak tartó Mellár Tamás MSZP-P-s politikust is támogató Liberálisoknál is: szerintük ugyanis szülőgépet csinálnak a lefizetett nőkből, és van már szoptatásért felelős biztos is.
Tessék választani. Ez a haladó, balliberális világlátás, ami olyan, mint Franciaországban, ahol csak annyit írhatnak be a gyermekek az iskolákban az Apa és az Anya helyett, hogy Szülő 1. és Szülő 2.
Ennyi.
A másik oldalon tehát ott van a család. Ami mindenkinek mást és mást jelent, de a szüleit, nagyszüleit tiszteli, szereti mindenki, gyermekeiért pedig tűzbe tenné a kezét, még akkor is, ha ő a legvásottabb. Szóval, kérlek drága Édesanyám, ne is figyelj oda rájuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése